15 londoni arany harcol a zürichi gyémántért

Idén utoljára robban ekkorát egy atlétikai verseny, hiszen a Gyémánt Liga utolsó előtti állomásán 15 újonnan megkoronázott olimpiai bajnok lép pályára. Többen világcsúccsal távozhatnak.

Ha 800 méter, akkor David Rudisha. Ha pedig David Rudisha, akkor bizony világcsúcsveszély. Ezúttal sem lesz másként, hiszen a tegui- és londoni bajnok most Zürichben próbál meg faragni saját utolérhetetlen idejéből. A kenyaihoz hasonlóan szintén olimpiai- és világbajnoki címvédő Yuliya Zaripova hasonló csínyre készül a 3000 méteres női akadályfutásban, ahol még irammenőt sem kért magának, mivel állítása szerint jelenleg nincs olyan gyors futónő, aki segíteni tudná a versenyben.

Nyúlra persze rövidtávon sem lenne szükség, hiszen a Letzigrund Stadionban a világ legjobb sprinterei lépnek pályára. Bár idén már többször láttuk egy csoportban a táncoslábú sárga mezeseket, könnyen lehet, hogy egy estére Svájcban is a jamaicai különítmény veszi át az uralmat. A mámoros karibi hangulat legfőbb elrontója az amerikai Carmelita Jeter lehet, aki az olimpia óta már nyakon csípte az ötkarikás bajnok Shelly-Ann Fraser-Pryce-t. A két kiváló futónő most újra összecsap egymással.

A férfiaknál 100 méteren Yohan Blake rombolhatja tovább vetélytársai önbizalmát, hiszen a legutóbbi 9.69-es szenzációs egyéni csúcsát követően az sem elképzelhetetlen, hogy Zürichben még közelebb zárkózik csapattársa világrekordjához. Tyson Gay mellett a szintén amerikai Ryan Bailey, valamint a jamaicai különítmény – élén Michael Fraterrel és Nesta Carterrel – is megpróbálja a lehetetlent, hogy végre ketrecbe zárják a dühöngő „Vadállatot” (Yohan Blake beceneve ugyanis angolul „Beast”). A dobogóért harcol még Christophe Lemaitre és az olimpiai botrány után újra színre lépő Kim Collins is. És a sztárparádénak ezzel még koránt sincs  vége! 

200 méteren ugyanis rajthoz áll Usain Bolt, aki minden bizonnyal feledtetni fogja pár nappal ezelőtti 19.58-át (ez a világon egyedül az ő esetében közepes eredmény, erről leginkább az a tény tanúskodik, mely szerint az említett idő pályarekordot ért Lausanne-ban) és újra saját világcsúcsa felé veheti az irányt. Ehhez segítheti hozzá többek között Wallace Spearmon, Warren Wier, valamint Churandy Martina is. És akkor még nem esett szó a 400 gátas olimpiai bajnok Félix Sánchezről, aki ötödik zürichi győzelmére hajt, valamint a 4x100-as férfi váltófutásról sem, egy szóval lesz mit nézni a szezon egyik utolsó versenyén. 

legenda 2.

 A legendává váláshoz úgy tűnik, hogy elengedhetetlen az olimpiai címvédés, ráadásul a jelölteknek évtizedekkel meg kell előzniük a korukat. És Usain Boltot is. 

        

Jesse Owens színrelépését követően szűk ötven év telt el egy újabb legendás sprinter megszületéséig. Amerika azonban már a 90-es évek második felében tűkön ült, hiszen mihamarabb kreálni akartak egy újabb bálványt, akiben végre újjászülethetett az ország idealizált atlétája. 
A közép-hosszútávfutó Michael Johnson már Barcelonában is együtt mozgott a melegítőpályán Lewis-szal, ahol a 4x400-as váltó tagjaként azonnal aranyat is nyert. Johnson Atlantában – emlékezetes arany futócipőjében – a 200-at és a 400-at is behúzta, előbbit világ-, utóbbit „csupán” olimpiai rekorddal. Sidney-ben erre még jött egy 400-as- és egy váltó arany, ám a döntőben futó csapatból rajta kívül utólag mind a három résztvevőt eltiltották doppingvétség miatt, így a váltó eredményei is automatikusan törlődtek. Johnson, azóta is a teljes kör világ- és olimpiai csúcstartója. Legenda lett volna? Vagy inkább az ezredforduló egyetlen amerikai futó bálványa? Nehéz megmondani. Egészen furcsa mozgását világszerte imádták, rekordnak számító eredményeit pedig már-már mágikus határokként tartották számon. Persze nehéz duplázni-, pláne triplázni olimpiákon egy 400-as futónak, Johnsonnak azonban ez a bravúr is sikerült. Ám az atléta halhatatlansága az érmek mellett az időeredményeiből is kell, hogy fakadjon. 
S bár a rekordok elvesznek, a medálok örökké élnek, még akkor is, ha pár év múlva egy jamaikai sprinter tizedeket farag a csillagászati határokból. Emlékszünk majd példának okáért Tyson Gay-re és Maurice Greene-re? Valamennyien elképesztő tehetségek voltak, de idővel szép lassan elévülnek eredményeik, ők maguk pedig - jelentős olimpiai éremkollekció híján - elavulnak. Johnson ikonikus figurája az atlétikának, s  nimbusza addig nem is fog meginogni, amíg valaki meg nem dönti a 400-as köridő világrekordját – ha éppen Bolt lesz az, úgy a jamaicai pont ezzel a tettével válhat a valaha volt legnagyobb futóvá. Addig azonban Carl Lewis még nyugodtan pihenhet a trónon. 

legenda 1.

Az első legendás sprinter Hitlert és Amerikát is lefutotta, utódja a világ trónjára ülhetett, mégis megosztotta a hazai közvéleményt. Amerikának hősökre van szüksége, de vajon gyűlölettel kell-e takarózni a halhatatlanság ágyán?

Nem ma volt az 1936-os berlini olimpia, de még csak nem is tegnap. Mégis markánsan él az emberek emlékezetében, erről pedig az atlétika első halhatatlan figurája tehet, aki - mondjuk így - jókor volt rossz helyen. Az amerikai Jesse Owens, Adolf Hitler szeme láttára négy olimpiai aranyérmet gyűjtött, ezzel színes bőrűként romba döntötte a Führer árja fajelméletét. Az első pofont adta a náci vezetésnek. Legendává vált. Teljesítménye miatt (hiszen 100-on-, 200-on-, távolugrásban- és a váltó tagjaként is a pódium legtetejére állhatott) és történelmi tette okán is. Más idők voltak, Amerikában az olimpia után megszüntették Owens amatőr státusát, így tulajdonképpen soha többet nem futott. Furcsa módon hazájában szembesült csak igazán a faji megkülönböztetéssel, így az egyenjogúsági harc és a kiváló sportteljesítmény emblematikus figurájaként Muhammad Ali előfutárává vált.

A négyes sikerszériát, egyetlen ötkarikás játékokon belül legközelebb 1984-ben honfitársa, Carl Lewis teljesítette. Rajtuk kívül amúgy még senki. A Los Angeles-i bravúrt követően Lewis Szöulban 200 méteren csak ezüstöt szerzett, 100-on- (Ben Johnson kizárása miatt) és távolugrásban azonban megvédte olimpiai címét. Ez utóbbiban később Barcelonában és Atlantában sem talált legyőzőre. Összesen kilenc olimpiai arany- és egyetlen ezüstérem szerepel Lewis neve mellett, aki négy egymást követő ötkarikás játékokról vitt haza sárgán csillogó medált. Legendává vált. Nem kérdés, hogy miért. Érdekes, hogy már a 80-as években párhuzamot vontak közte és Michael Jackson között, elsősorban önimádó, extravagáns stílusuk-, valamint megkérdőjelezett szexuális beállítottságuk miatt. Lehengerlő sikerei ellenére Lewis ellentmondásos figura lett Amerikában, a nép egy része nem tudta tiszta szívből szeretni, ám a popikonhoz hasonlóan, szenzációs eredményeivel végleg csendre intette kritikusait.    

Egy órán belül Bolt és Powell is történelmet ír

Usain Bolt megvédi pekingi címét, Justin Gatlin újra megfutja (doppingügye miatt érvénytelenített) egyéni legjobbját, Asafa Powell pedig a valaha volt legjobb – egyéni olimpiai érem nélküli – sprinter lesz. Ezt várjuk. A döntő előrevetítve, időeredményekkel:

1. Usain Bolt (JAM) – 9.61

2. Yohan Blake (JAM) – 9.69

3. Justin Gatlin (USA) – 9.77

4. Tyson Gay (USA) – 9.80

5. Asafa Powell (JAM) – 9.82

6. Ryan Bailey (USA) – 9.88

7. Churandy Martina (NED) – 9.91

8. Richard Thompson (TRI) – 10.00

Elvárások - a "Hihetetlen Hatos"

Yohan Blake (idén 9.75)

Elégedett: lesz teljesítményével, ha a döntőben csak Usain Bolt veri meg. Blake-nek ugyanis tulajdonképpen nincs veszíteni valója. A valaha volt leggyorsabb sprintertől nem szégyen kikapni, ráadásul az edzőtárs nem szomorkodhat, csapatban marad az aranyérem.

Csalódás: lenne, ha nem nyerne medált a fináléban. Jelenleg ugyanis sem Bolt, sem Asafa Powell, sem az amerikaiak nem jobbak Blake-nél. Ez tény. A döntőben azonban csakis a pillanatnyi forma dönt majd.

Usain Bolt (idén 9.76)

Elégedett: lehet, ha megismétli a pekingi bravúrt és ismét elsőként hasítja át a célvonalat.

Csalódás: lenne számára minden más helyezés. Soha sprinter nem rajtolt még el ekkora teherrel a vállán olimpiai döntőben. Ha vicsorogva is, de mindenkit meg kellene vernie.

Justin Gatlin (idén 9.80)

Elégedett: lesz, ha odaér a dobogó bármelyik fokára, négyéves eltiltása- és nyolc évvel az athéni olimpiai aranyérme után. Ennek ellenére Gatlin a dobogó legfelső fokára fog törni, ebben biztosak lehetünk.

Csalódás: lenne számára, ha a negyedik helynél is rosszabbat futna vasárnap este. Igazság szerint pár hónapja még annak is örült volna az ember Gatlin kapcsán, ha kijut Londonba, ám az utóbbi időben olyan elképesztő formába lendült, hogy most már a döntőbejutás is alapkövetelmény.

Asafa Powell (idén 9.85)

Elégedett: lehet, ha végre megszerzi élete első egyéni olimpiai érmét. Eddig Athénból és Pekingből is csak egy-egy ötödik helye van. Ha ezüstöt nyer, azzal már mennybe mehet. Ha aranyat, akkor halhatatlanná válik.

Csalódás: lesz ugyanakkor számára, ha ismét lecsúszik a dobogóról, hiszen legközelebb Rióban talán már csak a lelátón láthatjuk viszont. Powell lehet az egyik legkiválóbb rövidtávfutó, aki soha életében nem nyert egyéni olimpiai medált. Ez esetben kimondhatjuk: a mentális problémáin soha nem sikerült felülkerekednie.

Keston Bledman (idén 9.86)

Elégedett: lehet, ha bemutatkozásával meglepetést okoz Londonban. Jobb, ha kezdünk megbarátkozni az ifjú trinidadi titán nevével, hiszen idei legjobb időeredménye alapján még döntőbe is kerülhet, sőt! Ám addig nagyon sok minden összejátszhat ellene. Rég láttuk már a mezőny legtöbb favoritját, így ki tudja, hogy ki mit húz majd elő a kalapjából.

Csalódás: lesz, ha leszerepel az elődöntőben. 

Tyson Gay (idén 9.86)

Elégedett: lesz, ha aranyat-, vagy ezüstöt nyer. A titkos londoni favorit, fránya sérülése miatt 2008-ban idő előtt kiesett a versenyből, pedig később kiderült, hogy Gay tudja az akkor még világcsúcsnak számító 9.69-et is. A világ második leggyorsabb embere a földkerekség egyik legkiegyensúlyozottabban teljesítő sprintere – már ha egészséges.

Csalódás: lenne számára, ha sérülése miatt az 5-8. helyen végez. Ha nagy a baj, akkor - ugyanúgy, mint négy éve - talán döntőbe sem jut.