váltóláz 1.

Csapatverseny, egy bottal, egy körön át. Összesen háromszor cserél gazdát a verseny legfontosabb eleme. Pofonegyszerűnek tűnik a 4x100-as váltófutás, a sort nyitó atlétán kívül azonban senki nem úszhatja meg 100 méter megtételével. A befutó is 120-at sprintel.

Az első és legfőbb dolog a 4x100-as futás megértéséhez, a váltózóna.  A botot a sprintereknek egy, a pályán sárga jelekkel határolt, 20 méter hosszú szakaszon kell átadniuk egymásnak. A rudat váró atléta azonban 10 méteren még rá is gyorsíthat erre a területre – indulását, a bottal érkező sprinter helyzete jelzi. (Előzetesen ugyanis a várakozó atléták elhelyeznek egy jelölő tapaszt a sávjukban, majd ha ezt az érkező ember átlépte, úgy indulhat a 10 méteres rágyorsítás.) Bármilyen, zónán kívüli váltás, utólagos kizárással büntetendő.

1. ember:

Akármilyen nagy a befutó ember érdeme, a learatott babérok ellenére a váltócsapat másik három tagja legalább annyit dolgozik a sikerért – ha nem többet. A kvartett első embere indul egyedül rajtgépből, ráadásul rögtön a kanyarban kezdi meg a maga távját, így nem meglepetés, ha a nemzetek általában a legrobbanékonyabb rövidtávfutójukat választják ki erre a posztra. És mégis… a botot útjára indító versenyző részideje lesz a leglassabb a végelszámolásnál, ez persze éppen az előbb említett hátrányokkal magyarázható. Öröm az ürömben, hogy legalább nem kell sokkal többet futnia, mint 100 méter.

2. ember:

Megérkeztünk az első egyeneshez, ahol a váltó második tagja körülbelül 125 métert tesz meg. Kezdi mindezt a rávezető, gyorsuló 10 méteren, majd beér a 20 méteres váltózónájába, ahol ha minden jól megy, meg is kapja a botot. (A váltóterületek közepén érnek véget a teljes kör 100 m-es határai.) Ezután lefutja a maga egyenes sprintjét és szépen továbbítja a küldeményt a csapat utolsó előtti tagjának. A második futónak bírnia kell a gyűrődést, ezért sokszor egy jó 200-as sprintert tesznek ebbe a pozícióba.

3. ember:

Talán a legnehezebb résztáv a 4x100-as váltófutásban. A harmadik ember hasonló távot teljesít, mint „elődje”, ám teszi mindezt a második kanyarban. Kapja- és adja is a botot - a legtöbb hiba is általában itt csúszik a számításokba, hiszen ekkorra már kialakul az élmezőny, itt már nincs idő biztonsági váltásokra.

4. ember:

A befutó. A legnagyobb sztár. Carl Lewis, Usain Bolt, vagy Maurice Greene. Kicsit olyan, mintha egy 300 méteres alagútból itt érne ki először a bot a közönség elé. A váltó utolsó embere hozza be a csapatot a célba, így rendkívül jó 100-as specialistának kell lennie. A rávezetővel és a zóna első felével együtt 120 métert sprintel tisztán – bottal a kézben olyan 95-100-at.

legenda 3.

Bár magát – természetes módon – már élő legendaként tartja számon, Usain Bolt halhatatlansága azért több kérdést is felvet. Mennyit kell futni az eredmények után, avagy hány kulcs nyitja az örökkévalóság kapuját?

Vannak vitathatatlan tények. Usain Bolt Pekingben 100-on, 200-on és a váltó tagjaként is aranyérmet szerzett, majd négy évvel később Londonban mind a három versenyszámban megvédte olimpiai címét. Ez a dupla-triplázás eddig az atlétika történetében soha senkinek nem sikerült rajta kívül. Carl Lewisnak összejöhetett volna 1988-ban, ha a 4x100-as csapat nem ügyetlenkedi el a váltást még az előfutamok során. (Lewis, Los Angeles után a 200 méter helyett azonban távolugrásban tudott ismételni, így jött volna ki a váltó sikerével a mesterhármas.) Említsük azért meg, hogy az amerikai felütése nagyobbat szólt, hiszen 84-ben nem hármat-, hanem kapásból négy aranyat nyert, ez a bravúr pedig Usain Boltnak eddig még nem adatott meg.

A jamaicai ugyanakkor elmondhatja magáról, hogy az olimpiákon regisztrált versenyszámai mindegyikében máig élő világcsúcs fűződik a nevéhez. Ezek galaktikus idők, áttörésükre (mástól) éveket kell várni. Ami talán a legszembetűnőbb azonban, Bolt hármas címvédésének ellensúlyozása képpen, hogy Lewis - a 100 méteren kívül - ugyan csak távolugrásban ismételt olimpiai karrierje során –  abban azonban négyszer!

Lewis négy olimpián vett részt, összesen pedig kilenc ötkarikás arany lóg a szekrényében. Bolt Athénban, Pekingben és Londonban is ott volt, éremgyűjteményében összesen hat aranyérem csillog. Érdekes, hogy Bolt, egy riói éremeső alkalmával behozhatja elődjét az aranyak számát illetően, ám – az athéni kiesést nem számítva – a karibi vágtázó ez esetben három olimpiáról gyűjthetné be a kilenc medált.

Carl Lewis a 80-as, 90-es években ikonikussá-, Usain Bolt pedig napjaink legendájává-, azaz hamisíthatatlan márkává vált. Eredményeik alapján a világ legjobbjai, a rövidtávfutás legcsillogóbb képviselői. Bár nem ők festették fel nemzeteiket a sportág térképére – ezt megtette előttük már Jesse Owens és Asafa Powell – ám ők emelték az atlétikát eggyel (kettővel) magasabb szintre. És bár Usain Bolt soha nem lesz Carl Lewis, a legendák kapujának zárjába nagyon úgy tűnik, hogy két kulcs is passzol.        

Tökéletes időzítés (Aries Merritt 12.80 WR)

Lausanne-ra ígérte a világrekordot, ám akkor még a rajtpisztolynál is gyorsabb volt. Aries Merritt az év utolsó Gyémánt Liga viadalán azonban szenzációs eredménnyel tudatosította: új időszámítás vette kezdetét.

Amikor a legendás kínai gátfutó, Liu Xiang 2006-ban 12.88-at futott, mágikus határt tört át 110 méteren. Olyasmi volt az körülbelül, mint amikor Usain Bolt 9.7 alá került Pekingben. Két évre rá aztán jött egy bizonyos Dayron Robles és a kubai további egy századmásodpercet faragott Liu világrekordjából. Ha az szenzáció volt a javából, akkor Aries Merritt legújabb eget rengető eredményére bizony nehéz jelzőket találni. Az amerikai atléta 12.80-ra javította Robles csúcsát, azaz hét (!) századmásodperccel futott jobbat az eddigi legjobbnál. Ez nem kevés, aki látott már atlétikai befutót, az pontosan tudja, hogy ennyi idő akár métereket is jelenthet a célba érésnél. Persze érett már Merritt előre bejelentett rekordja, ám volt, hogy az időjárás szólt közbe, s volt olyan is, hogy figyelmetlen volt a rajtnál és még a rajtpisztoly eldörrenése előtt megmozdult. Brüsszelben, a Gyémánt Liga sorozat utolsó állomásán azonban minden összejött, így a szezonzáró atlétikai versenyen Merritt komolyan feladta a leckét a következő szezonra készülő vetélytársaknak. Említettem Bolt pekingi bravúrját - hát ez a 110 méteres eredmény már jóval inkább a jamaicai sprinter Berlini produkciójára hajaz, amikor a rekorder több, mint egy tizedmásodperccel előzte meg „magát” - és korát is.  

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a sérülésekkel bajlódó Liu Xiang és Dayron Robles ideje lejárt, mi pedig kezdhetünk megbarátkozni a 12.85 alatti világgal.