váltóláz 1.

Csapatverseny, egy bottal, egy körön át. Összesen háromszor cserél gazdát a verseny legfontosabb eleme. Pofonegyszerűnek tűnik a 4x100-as váltófutás, a sort nyitó atlétán kívül azonban senki nem úszhatja meg 100 méter megtételével. A befutó is 120-at sprintel.

Az első és legfőbb dolog a 4x100-as futás megértéséhez, a váltózóna.  A botot a sprintereknek egy, a pályán sárga jelekkel határolt, 20 méter hosszú szakaszon kell átadniuk egymásnak. A rudat váró atléta azonban 10 méteren még rá is gyorsíthat erre a területre – indulását, a bottal érkező sprinter helyzete jelzi. (Előzetesen ugyanis a várakozó atléták elhelyeznek egy jelölő tapaszt a sávjukban, majd ha ezt az érkező ember átlépte, úgy indulhat a 10 méteres rágyorsítás.) Bármilyen, zónán kívüli váltás, utólagos kizárással büntetendő.

1. ember:

Akármilyen nagy a befutó ember érdeme, a learatott babérok ellenére a váltócsapat másik három tagja legalább annyit dolgozik a sikerért – ha nem többet. A kvartett első embere indul egyedül rajtgépből, ráadásul rögtön a kanyarban kezdi meg a maga távját, így nem meglepetés, ha a nemzetek általában a legrobbanékonyabb rövidtávfutójukat választják ki erre a posztra. És mégis… a botot útjára indító versenyző részideje lesz a leglassabb a végelszámolásnál, ez persze éppen az előbb említett hátrányokkal magyarázható. Öröm az ürömben, hogy legalább nem kell sokkal többet futnia, mint 100 méter.

2. ember:

Megérkeztünk az első egyeneshez, ahol a váltó második tagja körülbelül 125 métert tesz meg. Kezdi mindezt a rávezető, gyorsuló 10 méteren, majd beér a 20 méteres váltózónájába, ahol ha minden jól megy, meg is kapja a botot. (A váltóterületek közepén érnek véget a teljes kör 100 m-es határai.) Ezután lefutja a maga egyenes sprintjét és szépen továbbítja a küldeményt a csapat utolsó előtti tagjának. A második futónak bírnia kell a gyűrődést, ezért sokszor egy jó 200-as sprintert tesznek ebbe a pozícióba.

3. ember:

Talán a legnehezebb résztáv a 4x100-as váltófutásban. A harmadik ember hasonló távot teljesít, mint „elődje”, ám teszi mindezt a második kanyarban. Kapja- és adja is a botot - a legtöbb hiba is általában itt csúszik a számításokba, hiszen ekkorra már kialakul az élmezőny, itt már nincs idő biztonsági váltásokra.

4. ember:

A befutó. A legnagyobb sztár. Carl Lewis, Usain Bolt, vagy Maurice Greene. Kicsit olyan, mintha egy 300 méteres alagútból itt érne ki először a bot a közönség elé. A váltó utolsó embere hozza be a csapatot a célba, így rendkívül jó 100-as specialistának kell lennie. A rávezetővel és a zóna első felével együtt 120 métert sprintel tisztán – bottal a kézben olyan 95-100-at.