Római „olimpiai” döntő után „ötkarikás” finálé Eugene-ban

Az idei első igazán nagy 100 m-es megmérettetésen Usain Bolt és honfitársa, Asafa Powell a Stadio Olimpicóban feszül egymásnak - azonban hosszú idő után először, most csupán a győztes nemzetisége biztos. Két napra rá Eugene-ban Liu és Robles főszereplésével olimpiai mezőny rajtol 110 gáton.

Még Usain Bolt legutóbbi „tízes” futásának tudatában is nagyobb az esély arra, hogy csütörtökön helyreáll a világ rendje és a villámléptű jamaikai lepipálja Rómában a mezőnyt, ám ehhez most már – karrierje során talán először – versenyeznie is kell. Ott lesz ugyanis a nyomában honfitársa, Asafa Powell, aki pontosan tudja: idei első csatájuk során máris elkaphatja Boltot. És akkor még nem beszéltünk az Ostravában újfent kortalanságáról tanúbizonyságot tevő Kim Collinsról, valamint a franciák többszörös Európa-bajnok sprinteréről, az ifjú Christophe Lemaitre-ről. Az aranyéremért nagy valószínűséggel 9.90 alá kell majd kerülni, ilyen eredményre pedig a mezőnyből csak Powell és Bolt volt képes karrierje során – igaz, ők már idén is teljesítették az említett szintet. A szigetországi fieszta garantált, hiszen Collins, Lemaitre és a dél-afrikai Simon Magakwe mellett hat (!) jamaikai áll majd rajthoz.

A hét második gyémántversenyének kiemelkedő futószámában ugyan a hazaiak dominálnak, ám az Egyesült Államokban korántsem biztos, hogy amerikai atléta lépi át először a célvonalat. Ha Rómában a 100 méter volt a főattrakció, akkor a tengerentúlon a gátazók viszik el a prímet. A legutóbbi világbajnoki döntő nyolc indulójából hatan ott lesznek a rajtnál, és nem mellékesen csak a finálé utolsó két helyezettje hiányzik majd a mezőnyből. A résztvevők: a Teguban első helyen célba érő, ám diszkvalifikált kubai Dayron Robles (olimpiai- és világbajnok, a táv világcsúcstartója), az így világbajnoki aranyérmes amerikai Jason Richardson, a kínai Liu Xiang (olimpiai- és világbajnok, korábbi világcsúcstartó, májusban Sanghajban a világ idei legjobb idejét futotta), a vb-bronzérmes brit Andy Turner (Európa-bajnok), az amerikai csúcstartó David Oliver, valamint az idei fedett pályás világbajnok Aries Merritt. 110 méteres férfi gátfutás. Olimpiai döntő. Főpróba.  

 

Halandóként távozott Ostravából Usain Bolt

9.7-es eredményt sem tartott elképzelhetetlennek idei európai debütálásán a 100 m-es férfi síkfutás élő legendája, a többszörös világcsúcstartó, az olimpiai címvédő. Ehhez képest sokkal többet adott – bemutatkozott Usain Bolt, az ember.

A körítés ugyan megvolt, ám ezúttal Csehországban a szokásosnál jóval visszafogottabb show-t adott a jamaicai világsztár. Lehet, hogy érezte: jobb, ha ezen a napon nem viszi túlzásba a bohóckodást – és milyen jól tette. 10.04 másodperc leforgása után ugyanis fejcsóválva, a győztesnek járó virágot alig-alig elfogadva nyugtázta: most valami nem stimmelt. (Ezzel Bolt, valaha volt leglassabb felnőtt eredményét könyvelhette el az ostravai viadalon.) A csokor is jóval inkább vigaszdíjként hatott a jamaicai hatalmas kezei között, szélsebesen túl is adott rajta. Bolt jött, futott és győzött Ostravában, amolyan jó sprinterhez méltóan versenyzett, néhol még vicsorított is. De hát a világ leggyorsabb embere senki mást nem okolhat a csalódást keltő időeredményért, csakis saját magát. Emlékezzünk vissza, amikor Bolt ennél majd’ fél másodperccel jobbat futott a berlini vb-döntőben, kvázi szerződést kötött az atlétikát szeretők népes táborával, jövőbeni futásait illetően. Ebben a paktumban nem szerepeltek két számjeggyel kezdődő eredmények, de megkockáztatom: még a 9.90 sem. (Bolt amúgy a héten leszögezte, hogy nem tartja elképzelhetetlennek a 9.4-et sem Londonban, természetesen kizárólag saját magától.)

Ettől függetlenül üdvrivalgás fogadta első helyét és a 25 esztendős „színész” rutinból játszotta szerepét. Lekocogott egy apróbb tiszteletkört, még a nézőkkel is lepacsizott. Bolt azonban pontosan tudja, jelenleg mindössze ennyi az előnye a világ előtt: a tűzijáték és a show-műsor. A nézők ugyanis még mindig nem ocsúdtak fel a pekingi- és berlini kábulatból, így továbbra is hátradőlve figyelik a szórakoztató előadást. Az eredmény nem érdekli őket, tekintetük csakis kedvencükre szegeződik, ám ezúttal néhányan Ostravában értetlenül az órájukra pillantottak. Van, akinél már a londoni idő ketyeg.

Kínai legény a gáton

Ki gondolta volna, hogy Liu Xiang 2007 után nemhogy világversenyt nem nyer, de további öt évig 13 másodperc alá sem tud majd kerülni 110 gáton? A régi időeredmény már zsebben, Londonban jön az arany is.

A jelenkor legnépszerűbb kínai sportolója ugyanis sérülései ellenére elnyűhetetlen, továbbra is gépies tökéletességgel teljesít. Emlékezhetünk, 2004-ben került fel az atlétika térképére, amikor Athénban aranyérmet nyert a 110 méteres távon - beállítva Colin Jackson 12.91-es világcsúcsát. Két évre rá az oszakai vb-n újabb első helyezést könyvelt el, így a Pekingi Olimpia évébe lépve nem volt ember a földön, aki ne írta volna alá Liu újabb ötkarikás aranyát. A hazai közönség legnagyobb döbbenetére azonban, az ország kimagasló reménysége még az első előfutam előtt lebotorkált a rekortánról. Rendre előbukkanó jobb Achilles-sérülése nem csak az olimpiától, de a 2009-es berlini vb-től is távol tartotta, így nagy kérdés volt, hogy a kubai Dayron Robles térnyerése-, valamint 2008-as világrekordja mellett a kínai fiú visszafoglalhatja-e valaha a versenyszám trónját. Liu a sérülése miatt rajtpozícióján is változtatott, melynek következményeként immáron nyolc helyett hét lépésből ér az első gáthoz, hogy ugyanúgy bal lábbal lendíthessen rá.

Több ázsiai sikeres szereplés után az első igazi megmérettetést a tegui világbajnokság jelentette, ahol a döntőben nyert helyzetből, Robles „kalimpálása” nyomán az utolsó gátról lelépve visszaszorult a harmadik helyre. Ellenfelét az említett okok miatt ugyan diszkvalifikálták, ám Liu sebeire az ezüstérem sem jelentett gyógyírt. A pekingi nézők anno némán figyelték kedvencük kálváriáját, nemrég azonban a szó szoros értelmében hazatérő Liu kárpótolta kínai rajongóit – ezúttal az idei Diamon League szezon második állomásán. Szülővárosában, Sanghajban meglehetősen cudar időjárási körülmények-, valamint a világbajnok Jason Richardson és az olimpiai bronzérmes David Oliver fogadták.

Liut semmi- és senki nem zavarta, újra a régi fényében pompázott. Szenzációs - a világ idei legjobb - eredménye (12.97) egyfelől egy korszak végét jelenti, hiszen lezárult az a bizonyos öt esztendő, melyben több okból kifolyólag, de elmaradtak a 12-es eredmények. Másfelől új éra kezdődhet, amolyan régi-új időszámítás, melyben ismét Liu írja a másodperceket.  

Justin Gatlin 9.93 Teguban - Asafa Powell 10.02 Sanghajban

Az ezüstért és a bronzért fognak harcolni Londonban, ám Gatlin az aranyért utazik az olimpiára. Az amerikai mentalitásának szöges ellentétét képviselő Asafa Powell pedig a valaha volt legnagyobb sprinterré érhet – aki soha nem nyert egyéni ötkarikás medált.

Jelen állás szerint nem Asafa Powellről és nem Justin Gatlinről szól majd az idei olimpiai 100-as döntő, bár ki tudja. Usain Bolt (idén 9.82) és Yohan Blake (9.84) a szezonban eddig mindössze egyet-egyet villantott, együtt pedig legközelebb csak a június végi jamaikai válogatón állnak rajthoz. Addig be kell érnünk a két másik villámléptűvel – hiszen Justin Gatlin és Asafa Powell – legnagyobb örömünkre – már szinte többször fut versenykörülmények között, mint edzésen. Az ok egyszerű, szokniuk kell az éles futások hangulatát. Justin Gatlinnél ez érthető, hiszen négy évet kihagyott, így értelemszerűen nem árt neki, ha egyre többször dördül el mellette a rajtpisztoly. Powellnél más a helyzet. A jamaikai világsztár minden nagy tornán megmutatta, hogy saját démonai mellett a vetélytársai is maguk alá gyűrik – Asafa Powell komoly riválisok mellett nem tud teljesíteni. „Egyedül” bezzeg… Míg Gatlin szerdán 9.93-as tegui sprinttel immáron idei második első helyét szerezte meg a távon, a jamaikai (a Gatlintől elszenvedett dohai fiaskó után) a Gyémánt Liga második állomásán, Sanghajban mutatta meg rejtett képességeit. A nagyok távollétében ismét előbújt barlangjából Powell „napos oldala”. A sanghaji 18 °C, a szembeszél és a vizes pálya azonban rányomta bélyegét az időeredményre. A győztes végül kívül rekedt a 10 másodperces határon, ám a verseny előtt elárulta, hogy ha Londonban a legjobb formáját tudja hozni, akkor senki nem fogja legyőzni.  

Justin Gatlin visszatért...a múltból

A sportok királynője jó ideje piszkos munkával keresi a kenyerét, ám mindig a kis katonái buknak le, ők áldozzák fel magukat érte, ők védelmezik a királynőt. Justin Gatlint elkapták, négy évet „ült”, most azonban visszatért a tett színhelyére.

Ha egy jó futót doppingvétségen érnek, majd kijut az Olimpiára, ahol a döntő előtt elvérzik, mindenki elismerően bólogat: „hihetetlen, hogy tisztán eljutott idáig”. Dwain Chambers márpedig jó futó, más kérdés, hogy ha nem bukik le, ugyanúgy nem futna idén olimpiai döntőt. Ha azonban egy kiváló futót, egy bajnok sprintert kapnak el, majd a kihagyás után éremért fut az ötkarikás játékokon, hitetlenkedve összesúgnak az emberek: „ez az a csaló! a kokszos!” Justin Gatlin - pechére - bajnok futó és ha nem bukik le hat évvel ezelőtt, most ugyanúgy ott lenne a londoni fináléban. Más kérdés, hogy a versenyzés nélküli négy esztendő sokba kerülhet neki, egyelőre azonban csupán egyetlen tizedmásodperc a hátránya a hat évvel ezelőtti önmagával szemben – ám máris egy századdal’ jobb a világ egyik legjobbjánál. 2006-ban Gatlin ugyanezen a dohai pályán 9.77-et futott, az akkor világrekordnak számított. Most 9.87-tel, hátrányból nyert Asafa Powell előtt. És hol vagyunk még az olimpiai formától? A jamaikai egykori világcsúcstartó 80 méterig szokásához híven vezetett, majd amikor vetélytársa mellé ért, lelassított és kikapott.  Powellt, mentális problémái miatt legalább annyira sajnálom, mint amekkora tehetség. Nagyon. De az atlétikában azok nyernek aranyérmeket, akik 100 %-osan tudnak összpontosítani – Justin Gatlin erről pedig messze földön híres, ráadásul minden versenyén bizonyítja is. Idén Londonban a 2004-es athéni- és a 2008-as pekingi 100m-es olimpiai bajnok csaphat össze, ám egy dolgot ne feledjünk. Usain Bolt még mindig csak 25 éves, míg Gatlin februárban töltötte be a 30-at – márpedig az amerikai akármennyire is küzd majd régi eredményeiért, ironikus módon Bolt mellett egy dolog győzheti csak le. Az idő.  

Savanyú a gyémánt

Az idei Gyémánt Liga-idény első állomásán, Dohában egymás mellett rajtol majd Asafa Powell és Justin Gatlin, a rövidtávfutás két ikonja, a 100 m egykori világcsúcstartói. Jó hat évvel ezelőtti 9.77-es rekordjuk óta azonban nagyot fordult a világ, közel két tizedmásodperccel lett „rövidebb a pálya.”

A rajttól a célig már 9.58 másodperc alatt el lehet érni – bizonyította be Usain Bolt, 2009-es berlini kísérlete során. Csak a miheztartás végett, két évre rá a tegui világbajnokságon a kiugró világrekorder hiányában megrendezett fináléban, a győztes Yohan Blake 9.92-vel nyert. Rajta kívül az egész vb-n, a selejtezőktől elkezdve az előfutamoktól a döntőig senki nem törte át a 10 másodperces határt, még Bolt sem. Asafa Powell ilyen tekintetben egyedülálló, hiszen a világon legtöbbször, eddig összesen 74-szer tette meg a távot egyszámjegyű időeredmény alatt. 2005-ben lett első ízben világcsúcstartó, akkor futott először 9.77-et. Világversenyeken azonban nem tudja azt hozni, mint amit tud amúgy „hétköznapi” körülmények között, erre a legjobb példa az oszakai fiaskó utáni újabb világcsúcsa (9.74, Rieti). Ezen az időeredményen ugyan két századot faragott még Lausanne-ban, majd erős hátszéllel Oszlóban is, közelebb nem jutott az új rekordig. Justin Gatlin egészen más miatt érdekes, Olimpiai- és világbajnok, igazi nyertes típus, ám szerencsétlenségére 2006-ban pozitív lett a doppingeredménye, 4 évre elmeszelték, ráadásul az ugyanabban az évben futott dohai 9.77-es eredménye is annullálódott. Így két dolog maradt neki, az azóta lemoshatatlan „bűnös” címke, valamint egyéni legjobbnak az athéni 9.85. Kettejük versengése ilyesféleképpen tehát 2006 után megszűnt, ám az amerikai versenyző tavaly előtt visszatért, idén pedig már 60 m-es fedett pályás vb-címet is ünnepelhetett. Most, talán eltiltása után először indul éremesélyesként komoly 100 m-es versenyen, ráadásul a pályára igazán nem lehet panasza – szép emlékek fűzik Dohába. Két dolog biztos, egyrészt érdekes módon most egy 9.77 is szenzáció lenne - de nem csak tőlük, Bolttól vagy Blake-től is. Másrészt a jelenlegi földöntúli világcsúcs tényleg nem tett jót a sportágnak, mert két ekkora klasszis összecsapása –nekik – többé már nem fog aranyat érni. Be kell érniük a Gyémánttal.